dezertőr

Hungarian

Borrowed from German Deserteur, from French déserteur (“deserter”),^[1] from déserter (“to desert”). With -őr ending.

dezertőr (plural dezertőrök)

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	dezertőr	dezertőrök
accusative	dezertőrt	dezertőröket
dative	dezertőrnek	dezertőröknek
instrumental	dezertőrrel	dezertőrökkel
causal-final	dezertőrért	dezertőrökért
translative	dezertőrré	dezertőrökké
terminative	dezertőrig	dezertőrökig
essive-formal	dezertőrként	dezertőrökként
essive-modal	—	—
inessive	dezertőrben	dezertőrökben
superessive	dezertőrön	dezertőrökön
adessive	dezertőrnél	dezertőröknél
illative	dezertőrbe	dezertőrökbe
sublative	dezertőrre	dezertőrökre
allative	dezertőrhöz	dezertőrökhöz
elative	dezertőrből	dezertőrökből
delative	dezertőrről	dezertőrökről
ablative	dezertőrtől	dezertőröktől
non-attributive possessive - singular	dezertőré	dezertőröké
non-attributive possessive - plural	dezertőréi	dezertőrökéi

Possessive forms of dezertőr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dezertőröm	dezertőreim
2nd person sing.	dezertőröd	dezertőreid
3rd person sing.	dezertőre	dezertőrei
1st person plural	dezertőrünk	dezertőreink
2nd person plural	dezertőrötök	dezertőreitek
3rd person plural	dezertőrük	dezertőreik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

dezertőr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
dezertőr in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)