dicséretei

Hungarian

Etymology

dicséret +‎ -ei (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdit͡ʃeːrɛtɛji]
• Hyphenation: di‧csé‧re‧tei

Noun

dicséretei

1. third-person singular multiple-possession possessive of dicséret

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	dicséretei
accusative	—	dicséreteit
dative	—	dicséreteinek
instrumental	—	dicséreteivel
causal-final	—	dicséreteiért
translative	—	dicséreteivé
terminative	—	dicséreteiig
essive-formal	—	dicséreteiként
essive-modal	—	dicséreteiül
inessive	—	dicséreteiben
superessive	—	dicséretein
adessive	—	dicséreteinél
illative	—	dicséreteibe
sublative	—	dicséreteire
allative	—	dicséreteihez
elative	—	dicséreteiből
delative	—	dicséreteiről
ablative	—	dicséreteitől
non-attributive possessive - singular	—	dicséreteié
non-attributive possessive - plural	—	dicséreteiéi