diszkrét

HungarianEdit

EtymologyEdit

From German diskret, from French discrète (discreet), from Latin discrētus (separated, distinct), past participle of discernō (distinguish).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈdiskreːt]
  • (file)
  • Hyphenation: diszk‧rét
  • Rhymes: -eːt

AdjectiveEdit

diszkrét (comparative diszkrétebb, superlative legdiszkrétebb)

  1. (of a person) discreet, secretive (able to keep confidences secret)
    Synonym: titoktartó
  2. (of a person) discreet, tactful (able to deal with people in a sensitive manner)
    Synonym: tapintatos
  3. (of a matter) discreet, delicate
    Synonyms: bizalmas, kényes
  4. (of an object) discreet, unobtrusive
    Synonyms: ízléses, finom, nem feltűnő
  5. (of manners) discreet, reserved
    Synonyms: tartózkodó, szerény, finom
  6. (mathematics) discrete

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative diszkrét diszkrétek
accusative diszkrétet diszkréteket
dative diszkrétnek diszkréteknek
instrumental diszkréttel diszkrétekkel
causal-final diszkrétért diszkrétekért
translative diszkrétté diszkrétekké
terminative diszkrétig diszkrétekig
essive-formal diszkrétként diszkrétekként
essive-modal
inessive diszkrétben diszkrétekben
superessive diszkréten diszkréteken
adessive diszkrétnél diszkréteknél
illative diszkrétbe diszkrétekbe
sublative diszkrétre diszkrétekre
allative diszkréthez diszkrétekhez
elative diszkrétből diszkrétekből
delative diszkrétről diszkrétekről
ablative diszkréttől diszkrétektől
non-attributive
possessive - singular
diszkrété diszkréteké
non-attributive
possessive - plural
diszkrétéi diszkrétekéi

Derived termsEdit

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN