HungarianEdit

EtymologyEdit

From Medieval Latin fīnum, neuter of fīnus (fine), from fīnis (end, limit).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈfinom]
  • (file)
  • Hyphenation: fi‧nom
  • Rhymes: -om

AdjectiveEdit

finom (comparative finomabb, superlative legfinomabb)

  1. fine, delicate (made up of particularly small pieces)
  2. delicious, tasty (having a pleasant or satisfying flavor)
    Synonym: jóízű
  3. (of taste, manners, character) refined, fine, delicate, gentle, polished
  4. (of humor, hint, distinction) refined, gentle, tactful, subtle
    • 2015, Imre Szirmai, Ideg-lelés, Budapest: Medicina Könyvkiadó, →ISBN, page 171:
      Mikszáth Kálmán, az író és kormánypárti parlamenti képviselő 1891-ben leírta a klikkek természetét, ki is figurázta őket. Finom humorba csomagolta a gyanakvást, hogy a klikk valamilyen összeesküvés, ahol komoly dolgok forognak.
      (please add an English translation of this quote)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative finom finomak
accusative finomat finomakat
dative finomnak finomaknak
instrumental finommal finomakkal
causal-final finomért finomakért
translative finommá finomakká
terminative finomig finomakig
essive-formal finomként finomakként
essive-modal
inessive finomban finomakban
superessive finomon finomakon
adessive finomnál finomaknál
illative finomba finomakba
sublative finomra finomakra
allative finomhoz finomakhoz
elative finomból finomakból
delative finomról finomakról
ablative finomtól finomaktól
non-attributive
possessive - singular
finomé finomaké
non-attributive
possessive - plural
finoméi finomakéi

Derived termsEdit

Compound words
Expressions

ReferencesEdit

  1. ^ finom in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further readingEdit