emberöltő

Hungarian

Etymology

From ember (“human being”) +‎ öltő, the present participle of the verb ölt (“to stitch”), by conversion.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛmbɛrøltøː]
• Hyphenation: em‧ber‧öl‧tő
• Rhymes: -tøː

Noun

emberöltő (plural emberöltők)

1. (literary) generation (a period of around thirty years)

   Synonyms: generáció, nemzedék

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	emberöltő	emberöltők
accusative	emberöltőt	emberöltőket
dative	emberöltőnek	emberöltőknek
instrumental	emberöltővel	emberöltőkkel
causal-final	emberöltőért	emberöltőkért
translative	emberöltővé	emberöltőkké
terminative	emberöltőig	emberöltőkig
essive-formal	emberöltőként	emberöltőkként
essive-modal	—	—
inessive	emberöltőben	emberöltőkben
superessive	emberöltőn	emberöltőkön
adessive	emberöltőnél	emberöltőknél
illative	emberöltőbe	emberöltőkbe
sublative	emberöltőre	emberöltőkre
allative	emberöltőhöz	emberöltőkhöz
elative	emberöltőből	emberöltőkből
delative	emberöltőről	emberöltőkről
ablative	emberöltőtől	emberöltőktől
non-attributive possessive - singular	emberöltőé	emberöltőké
non-attributive possessive - plural	emberöltőéi	emberöltőkéi

Possessive forms of emberöltő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	emberöltőm	emberöltőim
2nd person sing.	emberöltőd	emberöltőid
3rd person sing.	emberöltője	emberöltői
1st person plural	emberöltőnk	emberöltőink
2nd person plural	emberöltőtök	emberöltőitek
3rd person plural	emberöltőjük	emberöltőik

Derived terms

• emberöltőnyi

 

Further reading

• emberöltő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• emberöltő in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)