embercsempész

Hungarian

Etymology

From ember (“person”) +‎ csempész (“smuggler”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛmbɛrt͡ʃɛmpeːs]
• Hyphenation: em‧ber‧csem‧pész

Noun

embercsempész (plural embercsempészek)

1. people smuggler (person who engages in people smuggling)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	embercsempész	embercsempészek
accusative	embercsempészt	embercsempészeket
dative	embercsempésznek	embercsempészeknek
instrumental	embercsempésszel	embercsempészekkel
causal-final	embercsempészért	embercsempészekért
translative	embercsempésszé	embercsempészekké
terminative	embercsempészig	embercsempészekig
essive-formal	embercsempészként	embercsempészekként
essive-modal	—	—
inessive	embercsempészben	embercsempészekben
superessive	embercsempészen	embercsempészeken
adessive	embercsempésznél	embercsempészeknél
illative	embercsempészbe	embercsempészekbe
sublative	embercsempészre	embercsempészekre
allative	embercsempészhez	embercsempészekhez
elative	embercsempészből	embercsempészekből
delative	embercsempészről	embercsempészekről
ablative	embercsempésztől	embercsempészektől
non-attributive possessive - singular	embercsempészé	embercsempészeké
non-attributive possessive - plural	embercsempészéi	embercsempészekéi

Possessive forms of embercsempész
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	embercsempészem	embercsempészeim
2nd person sing.	embercsempészed	embercsempészeid
3rd person sing.	embercsempésze	embercsempészei
1st person plural	embercsempészünk	embercsempészeink
2nd person plural	embercsempészetek	embercsempészeitek
3rd person plural	embercsempészük	embercsempészeik

Related terms

• embercsempészet

 

Further reading

• embercsempész in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)