eredettörténet

HungarianEdit

EtymologyEdit

eredet (origin) +‎ történet (story)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈɛrɛdɛtːørteːnɛt]
  • Hyphenation: ere‧det‧tör‧té‧net

NounEdit

eredettörténet (plural eredettörténetek)

  1. origin story (an account of how a fictional character or characters became a protagonist or antagonist)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eredettörténet eredettörténetek
accusative eredettörténetet eredettörténeteket
dative eredettörténetnek eredettörténeteknek
instrumental eredettörténettel eredettörténetekkel
causal-final eredettörténetért eredettörténetekért
translative eredettörténetté eredettörténetekké
terminative eredettörténetig eredettörténetekig
essive-formal eredettörténetként eredettörténetekként
essive-modal
inessive eredettörténetben eredettörténetekben
superessive eredettörténeten eredettörténeteken
adessive eredettörténetnél eredettörténeteknél
illative eredettörténetbe eredettörténetekbe
sublative eredettörténetre eredettörténetekre
allative eredettörténethez eredettörténetekhez
elative eredettörténetből eredettörténetekből
delative eredettörténetről eredettörténetekről
ablative eredettörténettől eredettörténetektől
non-attributive
possessive - singular
eredettörténeté eredettörténeteké
non-attributive
possessive - plural
eredettörténetéi eredettörténetekéi
Possessive forms of eredettörténet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eredettörténetem eredettörténeteim
2nd person sing. eredettörténeted eredettörténeteid
3rd person sing. eredettörténete eredettörténetei
1st person plural eredettörténetünk eredettörténeteink
2nd person plural eredettörténetetek eredettörténeteitek
3rd person plural eredettörténetük eredettörténeteik