fecskendő

Hungarian

From fecskend (“to splash, spatter”, obsolete) +‎ -ő (present participle suffix).^[1]

fecskendő (plural fecskendők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	fecskendő	fecskendők
accusative	fecskendőt	fecskendőket
dative	fecskendőnek	fecskendőknek
instrumental	fecskendővel	fecskendőkkel
causal-final	fecskendőért	fecskendőkért
translative	fecskendővé	fecskendőkké
terminative	fecskendőig	fecskendőkig
essive-formal	fecskendőként	fecskendőkként
essive-modal	—	—
inessive	fecskendőben	fecskendőkben
superessive	fecskendőn	fecskendőkön
adessive	fecskendőnél	fecskendőknél
illative	fecskendőbe	fecskendőkbe
sublative	fecskendőre	fecskendőkre
allative	fecskendőhöz	fecskendőkhöz
elative	fecskendőből	fecskendőkből
delative	fecskendőről	fecskendőkről
ablative	fecskendőtől	fecskendőktől
non-attributive possessive - singular	fecskendőé	fecskendőké
non-attributive possessive - plural	fecskendőéi	fecskendőkéi

Possessive forms of fecskendő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fecskendőm	fecskendőim
2nd person sing.	fecskendőd	fecskendőid
3rd person sing.	fecskendője	fecskendői
1st person plural	fecskendőnk	fecskendőink
2nd person plural	fecskendőtök	fecskendőitek
3rd person plural	fecskendőjük	fecskendőik

^ fecskend in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN