GermanEdit

Alternative formsEdit

PronunciationEdit

VerbEdit

friss

  1. Imperative singular of fressen.

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from German, more specifically from High German. Compare German frisch (fresh).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈfriʃː]
  • (file)
  • Rhymes: -iʃː

AdjectiveEdit

friss (comparative frissebb, superlative legfrissebb)

  1. fresh
    friss gyümölcsfresh fruit
  2. recent
    friss híreklatest news

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative friss frissek
accusative frisset frisseket
dative frissnek frisseknek
instrumental frissel frissekkel
causal-final frissért frissekért
translative frissé frissekké
terminative frissig frissekig
essive-formal frissként frissekként
essive-modal
inessive frissben frissekben
superessive frissen frisseken
adessive frissnél frisseknél
illative frissbe frissekbe
sublative frissre frissekre
allative frisshez frissekhez
elative frissből frissekből
delative frissről frissekről
ablative frisstől frissektől
non-attributive
possessive - singular
frissé frisseké
non-attributive
possessive - plural
frisséi frissekéi

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Old IrishEdit

PronounEdit

friss

  1. Alternative form of fris