German

edit

Alternative forms

edit

Pronunciation

edit
  • IPA(key): /fʁɪs/
  • Audio:(file)
  • Rhymes: -ɪs

Verb

edit

friss

  1. singular imperative of fressen

Hungarian

edit

Etymology

edit

Borrowed from German frisch (fresh).[1]

Pronunciation

edit

Adjective

edit

friss (comparative frissebb, superlative legfrissebb)

  1. fresh
    friss gyümölcsfresh fruit
  2. recent
    friss híreklatest news

Declension

edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative friss frissek
accusative frisset frisseket
dative frissnek frisseknek
instrumental frissel frissekkel
causal-final frissért frissekért
translative frissé frissekké
terminative frissig frissekig
essive-formal frissként frissekként
essive-modal
inessive frissben frissekben
superessive frissen frisseken
adessive frissnél frisseknél
illative frissbe frissekbe
sublative frissre frissekre
allative frisshez frissekhez
elative frissből frissekből
delative frissről frissekről
ablative frisstől frissektől
non-attributive
possessive - singular
frissé frisseké
non-attributive
possessive - plural
frisséi frissekéi

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ friss in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • friss in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Old Irish

edit

Pronoun

edit

friss

  1. Alternative form of fris