gégész

Hungarian

From gége (“larynx”) +‎ -ész (noun-forming suffix denoting an occupation).

gégész (plural gégészek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gégész	gégészek
accusative	gégészt	gégészeket
dative	gégésznek	gégészeknek
instrumental	gégésszel	gégészekkel
causal-final	gégészért	gégészekért
translative	gégésszé	gégészekké
terminative	gégészig	gégészekig
essive-formal	gégészként	gégészekként
essive-modal	—	—
inessive	gégészben	gégészekben
superessive	gégészen	gégészeken
adessive	gégésznél	gégészeknél
illative	gégészbe	gégészekbe
sublative	gégészre	gégészekre
allative	gégészhez	gégészekhez
elative	gégészből	gégészekből
delative	gégészről	gégészekről
ablative	gégésztől	gégészektől
non-attributive possessive - singular	gégészé	gégészeké
non-attributive possessive - plural	gégészéi	gégészekéi