gerenda

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language, from Proto-Slavic *gręda (“beam; garden bed”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡɛrɛndɒ]
• Hyphenation: ge‧ren‧da
• Rhymes: -dɒ

Noun

gerenda (plural gerendák)

1. (architecture) beam
2. (sports) beam
3. (agriculture) plough beam

   Synonyms: gerendely, ekegerenda, ekegerendely

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	gerenda	gerendák
accusative	gerendát	gerendákat
dative	gerendának	gerendáknak
instrumental	gerendával	gerendákkal
causal-final	gerendáért	gerendákért
translative	gerendává	gerendákká
terminative	gerendáig	gerendákig
essive-formal	gerendaként	gerendákként
essive-modal	—	—
inessive	gerendában	gerendákban
superessive	gerendán	gerendákon
adessive	gerendánál	gerendáknál
illative	gerendába	gerendákba
sublative	gerendára	gerendákra
allative	gerendához	gerendákhoz
elative	gerendából	gerendákból
delative	gerendáról	gerendákról
ablative	gerendától	gerendáktól
non-attributive possessive – singular	gerendáé	gerendáké
non-attributive possessive – plural	gerendáéi	gerendákéi

Possessive forms of gerenda

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gerendám	gerendáim
2nd person sing.	gerendád	gerendáid
3rd person sing.	gerendája	gerendái
1st person plural	gerendánk	gerendáink
2nd person plural	gerendátok	gerendáitok
3rd person plural	gerendájuk	gerendáik

Derived terms

• gerendás

Compound words

• gerendagyakorlat
• keresztgerenda

Further reading

• gerenda in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Latin

Participle

gerenda

1. inflection of gerendus:
   1. nominative/vocative feminine singular
   2. nominative/accusative/vocative neuter plural

Participle

gerendā

1. ablative feminine singular of gerendus