gesztus
Hungarian edit
Etymology edit
From Latin gestus (“posture, attitude; gesture”).[1]
Pronunciation edit
Noun edit
gesztus (plural gesztusok)
Declension edit
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | gesztus | gesztusok |
| accusative | gesztust | gesztusokat |
| dative | gesztusnak | gesztusoknak |
| instrumental | gesztussal | gesztusokkal |
| causal-final | gesztusért | gesztusokért |
| translative | gesztussá | gesztusokká |
| terminative | gesztusig | gesztusokig |
| essive-formal | gesztusként | gesztusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gesztusban | gesztusokban |
| superessive | gesztuson | gesztusokon |
| adessive | gesztusnál | gesztusoknál |
| illative | gesztusba | gesztusokba |
| sublative | gesztusra | gesztusokra |
| allative | gesztushoz | gesztusokhoz |
| elative | gesztusból | gesztusokból |
| delative | gesztusról | gesztusokról |
| ablative | gesztustól | gesztusoktól |
| non-attributive possessive - singular |
gesztusé | gesztusoké |
| non-attributive possessive - plural |
gesztuséi | gesztusokéi |
| Possessive forms of gesztus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | gesztusom | gesztusaim |
| 2nd person sing. | gesztusod | gesztusaid |
| 3rd person sing. | gesztusa | gesztusai |
| 1st person plural | gesztusunk | gesztusaink |
| 2nd person plural | gesztusotok | gesztusaitok |
| 3rd person plural | gesztusuk | gesztusaik |
Derived terms edit
Compound words
References edit
- ^ gesztus in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading edit
- gesztus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN