gyereknyelv

Hungarian edit

gyerek (“child”) +‎ nyelv (“language”)

gyereknyelv (plural gyereknyelvek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyereknyelv	gyereknyelvek
accusative	gyereknyelvet	gyereknyelveket
dative	gyereknyelvnek	gyereknyelveknek
instrumental	gyereknyelvvel	gyereknyelvekkel
causal-final	gyereknyelvért	gyereknyelvekért
translative	gyereknyelvvé	gyereknyelvekké
terminative	gyereknyelvig	gyereknyelvekig
essive-formal	gyereknyelvként	gyereknyelvekként
essive-modal	—	—
inessive	gyereknyelvben	gyereknyelvekben
superessive	gyereknyelven	gyereknyelveken
adessive	gyereknyelvnél	gyereknyelveknél
illative	gyereknyelvbe	gyereknyelvekbe
sublative	gyereknyelvre	gyereknyelvekre
allative	gyereknyelvhez	gyereknyelvekhez
elative	gyereknyelvből	gyereknyelvekből
delative	gyereknyelvről	gyereknyelvekről
ablative	gyereknyelvtől	gyereknyelvektől
non-attributive possessive - singular	gyereknyelvé	gyereknyelveké
non-attributive possessive - plural	gyereknyelvéi	gyereknyelvekéi

Possessive forms of gyereknyelv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyereknyelvem	gyereknyelveim
2nd person sing.	gyereknyelved	gyereknyelveid
3rd person sing.	gyereknyelve	gyereknyelvei
1st person plural	gyereknyelvünk	gyereknyelveink
2nd person plural	gyereknyelvetek	gyereknyelveitek
3rd person plural	gyereknyelvük	gyereknyelveik