háromszögletű
Hungarian
editEtymology
edithárom (“three”) + szögletű (“cornered”), from szöglet (“corner”) + -ű (adjective-forming suffix).
Pronunciation
editAdjective
editháromszögletű (not comparable)
Declension
editInflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | háromszögletű | háromszögletűek |
accusative | háromszögletűt | háromszögletűeket |
dative | háromszögletűnek | háromszögletűeknek |
instrumental | háromszögletűvel | háromszögletűekkel |
causal-final | háromszögletűért | háromszögletűekért |
translative | háromszögletűvé | háromszögletűekké |
terminative | háromszögletűig | háromszögletűekig |
essive-formal | háromszögletűként | háromszögletűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | háromszögletűben | háromszögletűekben |
superessive | háromszögletűn | háromszögletűeken |
adessive | háromszögletűnél | háromszögletűeknél |
illative | háromszögletűbe | háromszögletűekbe |
sublative | háromszögletűre | háromszögletűekre |
allative | háromszögletűhöz | háromszögletűekhez |
elative | háromszögletűből | háromszögletűekből |
delative | háromszögletűről | háromszögletűekről |
ablative | háromszögletűtől | háromszögletűektől |
non-attributive possessive - singular |
háromszögletűé | háromszögletűeké |
non-attributive possessive - plural |
háromszögletűéi | háromszögletűekéi |
Derived terms
editExpressions
Further reading
edit- háromszögletű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN