horgony

Hungarian

Etymology

horog +‎ -ony. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhorɡoɲ]
• Hyphenation: hor‧gony
• Rhymes: -oɲ

Noun

horgony (plural horgonyok)

1. anchor (tool to hook a vessel to the sea bottom)

   Synonym: vasmacska

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	horgony	horgonyok
accusative	horgonyt	horgonyokat
dative	horgonynak	horgonyoknak
instrumental	horgonnyal	horgonyokkal
causal-final	horgonyért	horgonyokért
translative	horgonnyá	horgonyokká
terminative	horgonyig	horgonyokig
essive-formal	horgonyként	horgonyokként
essive-modal	—	—
inessive	horgonyban	horgonyokban
superessive	horgonyon	horgonyokon
adessive	horgonynál	horgonyoknál
illative	horgonyba	horgonyokba
sublative	horgonyra	horgonyokra
allative	horgonyhoz	horgonyokhoz
elative	horgonyból	horgonyokból
delative	horgonyról	horgonyokról
ablative	horgonytól	horgonyoktól
non-attributive possessive - singular	horgonyé	horgonyoké
non-attributive possessive - plural	horgonyéi	horgonyokéi

Possessive forms of horgony
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	horgonyom	horgonyaim
2nd person sing.	horgonyod	horgonyaid
3rd person sing.	horgonya	horgonyai
1st person plural	horgonyunk	horgonyaink
2nd person plural	horgonyotok	horgonyaitok
3rd person plural	horgonyuk	horgonyaik

Further reading

• horgony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN