imprimatúra

See also: imprimatura

Hungarian

Borrowed from German Imprimatur (“imprimatur”), from Latin imprimatur (“let it be printed”), from imprimere (“to imprint”). With -úra ending.

imprimatúra (plural imprimatúrák)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	imprimatúra	imprimatúrák
accusative	imprimatúrát	imprimatúrákat
dative	imprimatúrának	imprimatúráknak
instrumental	imprimatúrával	imprimatúrákkal
causal-final	imprimatúráért	imprimatúrákért
translative	imprimatúrává	imprimatúrákká
terminative	imprimatúráig	imprimatúrákig
essive-formal	imprimatúraként	imprimatúrákként
essive-modal	—	—
inessive	imprimatúrában	imprimatúrákban
superessive	imprimatúrán	imprimatúrákon
adessive	imprimatúránál	imprimatúráknál
illative	imprimatúrába	imprimatúrákba
sublative	imprimatúrára	imprimatúrákra
allative	imprimatúrához	imprimatúrákhoz
elative	imprimatúrából	imprimatúrákból
delative	imprimatúráról	imprimatúrákról
ablative	imprimatúrától	imprimatúráktól
non-attributive possessive - singular	imprimatúráé	imprimatúráké
non-attributive possessive - plural	imprimatúráéi	imprimatúrákéi

Possessive forms of imprimatúra
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	imprimatúrám	imprimatúráim
2nd person sing.	imprimatúrád	imprimatúráid
3rd person sing.	imprimatúrája	imprimatúrái
1st person plural	imprimatúránk	imprimatúráink
2nd person plural	imprimatúrátok	imprimatúráitok
3rd person plural	imprimatúrájuk	imprimatúráik

imprimatúra in Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN