interpelláció

Hungarian

Borrowed from Latin interpellatio (“interruption”).^[1] With -áció ending.

interpelláció (plural interpellációk)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	interpelláció	interpellációk
accusative	interpellációt	interpellációkat
dative	interpellációnak	interpellációknak
instrumental	interpellációval	interpellációkkal
causal-final	interpellációért	interpellációkért
translative	interpellációvá	interpellációkká
terminative	interpellációig	interpellációkig
essive-formal	interpellációként	interpellációkként
essive-modal	—	—
inessive	interpellációban	interpellációkban
superessive	interpelláción	interpellációkon
adessive	interpellációnál	interpellációknál
illative	interpellációba	interpellációkba
sublative	interpellációra	interpellációkra
allative	interpellációhoz	interpellációkhoz
elative	interpellációból	interpellációkból
delative	interpellációról	interpellációkról
ablative	interpellációtól	interpellációktól
non-attributive possessive - singular	interpellációé	interpellációké
non-attributive possessive - plural	interpellációéi	interpellációkéi

Possessive forms of interpelláció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	interpellációm	interpellációim
2nd person sing.	interpellációd	interpellációid
3rd person sing.	interpellációja	interpellációi
1st person plural	interpellációnk	interpellációink
2nd person plural	interpellációtok	interpellációitok
3rd person plural	interpellációjuk	interpellációik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN