janicsár

HungarianEdit

 janicsár on Hungarian Wikipedia

EtymologyEdit

Borrowed from Ottoman Turkish یڭیچری(yeñiçeri, new troops), perhaps via Serbo-Croatian janjičar.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈjɒnit͡ʃaːr]
  • Rhymes: -aːr
  • Hyphenation: ja‧ni‧csár

NounEdit

janicsár (plural janicsárok)

  1. (historical) janissary (soldier in an elite Turkish guard)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative janicsár janicsárok
accusative janicsárt janicsárokat
dative janicsárnak janicsároknak
instrumental janicsárral janicsárokkal
causal-final janicsárért janicsárokért
translative janicsárrá janicsárokká
terminative janicsárig janicsárokig
essive-formal janicsárként janicsárokként
essive-modal
inessive janicsárban janicsárokban
superessive janicsáron janicsárokon
adessive janicsárnál janicsároknál
illative janicsárba janicsárokba
sublative janicsárra janicsárokra
allative janicsárhoz janicsárokhoz
elative janicsárból janicsárokból
delative janicsárról janicsárokról
ablative janicsártól janicsároktól
non-attributive
possessive - singular
janicsáré janicsároké
non-attributive
possessive - plural
janicsáréi janicsárokéi
Possessive forms of janicsár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. janicsárom janicsárjaim
2nd person sing. janicsárod janicsárjaid
3rd person sing. janicsárja janicsárjai
1st person plural janicsárunk janicsárjaink
2nd person plural janicsárotok janicsárjaitok
3rd person plural janicsárjuk janicsárjaik

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN   (See also its second, revised, expanded edition published in 2021: →ISBN)

Further readingEdit