kánkán

Hungarian

kánkán

Etymology

From French cancan, of uncertain origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːŋkaːn]
• Hyphenation: kán‧kán
• Rhymes: -aːn

Noun

kánkán (plural kánkánok)

1. cancan

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kánkán	kánkánok
accusative	kánkánt	kánkánokat
dative	kánkánnak	kánkánoknak
instrumental	kánkánnal	kánkánokkal
causal-final	kánkánért	kánkánokért
translative	kánkánná	kánkánokká
terminative	kánkánig	kánkánokig
essive-formal	kánkánként	kánkánokként
essive-modal	—	—
inessive	kánkánban	kánkánokban
superessive	kánkánon	kánkánokon
adessive	kánkánnál	kánkánoknál
illative	kánkánba	kánkánokba
sublative	kánkánra	kánkánokra
allative	kánkánhoz	kánkánokhoz
elative	kánkánból	kánkánokból
delative	kánkánról	kánkánokról
ablative	kánkántól	kánkánoktól
non-attributive possessive - singular	kánkáné	kánkánoké
non-attributive possessive - plural	kánkánéi	kánkánokéi

Possessive forms of kánkán
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kánkánom	kánkánjaim
2nd person sing.	kánkánod	kánkánjaid
3rd person sing.	kánkánja	kánkánjai
1st person plural	kánkánunk	kánkánjaink
2nd person plural	kánkánotok	kánkánjaitok
3rd person plural	kánkánjuk	kánkánjaik

Further reading

• kánkán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN