kérdő

Hungarian

Etymology

kérd (“to ask”, archaic or literary) +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːrdøː]
• Hyphenation: kér‧dő
• Rhymes: -døː

Participle

kérdő

1. present participle of kérd

   Synonym: (current form) kérdező

Adjective

kérdő (not comparable)

1. questioning (revealing curiosity to find out something)
2. (grammar) interrogative

   Coordinate terms: kijelentő, felszólító, felkiáltó, (modal types of sentences or clauses) óhajtó

   kérdő névmás ― interrogative pronoun

Declension

Inflection of kérdő
	singular	plural
nominative	kérdő	kérdők kérdőek
accusative	kérdőt	kérdőket kérdőeket
dative	kérdőnek	kérdőknek kérdőeknek
instrumental	kérdővel	kérdőkkel kérdőekkel
causal-final	kérdőért	kérdőkért kérdőekért
translative	kérdővé	kérdőkké kérdőekké
terminative	kérdőig	kérdőkig kérdőekig
essive-formal	kérdőként	kérdőkként kérdőekként
essive-modal	—	—
inessive	kérdőben	kérdőkben kérdőekben
superessive	kérdőn	kérdőkön kérdőeken
adessive	kérdőnél	kérdőknél kérdőeknél
illative	kérdőbe	kérdőkbe kérdőekbe
sublative	kérdőre	kérdőkre kérdőekre
allative	kérdőhöz	kérdőkhöz kérdőekhez
elative	kérdőből	kérdőkből kérdőekből
delative	kérdőről	kérdőkről kérdőekről
ablative	kérdőtől	kérdőktől kérdőektől
non-attributive possessive - singular	kérdőé	kérdőké kérdőeké
non-attributive possessive - plural	kérdőéi	kérdőkéi kérdőekéi

Derived terms

• kérdőív
• kérdőjel
• kérdő névmás

Noun

kérdő (uncountable)

1. Only used in kérdőre von (“to demand an explanation”).

Further reading

• kérdő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN