kijelentő

Hungarian

kijelent (“to state, declare”) +‎ -ő (present participle suffix)

kijelentő (not comparable)

(grammar) indicative, declarative
kijelentő mód ― indicative mood

kijelentő mondat ― declarative sentence

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kijelentő	kijelentőek
accusative	kijelentőt	kijelentőeket
dative	kijelentőnek	kijelentőeknek
instrumental	kijelentővel	kijelentőekkel
causal-final	kijelentőért	kijelentőekért
translative	kijelentővé	kijelentőekké
terminative	kijelentőig	kijelentőekig
essive-formal	kijelentőként	kijelentőekként
essive-modal	—	—
inessive	kijelentőben	kijelentőekben
superessive	kijelentőn	kijelentőeken
adessive	kijelentőnél	kijelentőeknél
illative	kijelentőbe	kijelentőekbe
sublative	kijelentőre	kijelentőekre
allative	kijelentőhöz	kijelentőekhez
elative	kijelentőből	kijelentőekből
delative	kijelentőről	kijelentőekről
ablative	kijelentőtől	kijelentőektől
non-attributive possessive - singular	kijelentőé	kijelentőeké
non-attributive possessive - plural	kijelentőéi	kijelentőekéi

Expressions