kijelentő

HungarianEdit

EtymologyEdit

kijelent (to state, declare) +‎ (present participle suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkijɛlɛntøː]
  • Hyphenation: ki‧je‧len‧tő
  • Rhymes: -tøː

AdjectiveEdit

kijelentő (not comparable)

  1. (grammar) indicative, declarative
    kijelentő módindicative mood
    kijelentő mondatdeclarative sentence

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kijelentő kijelentőek
accusative kijelentőt kijelentőeket
dative kijelentőnek kijelentőeknek
instrumental kijelentővel kijelentőekkel
causal-final kijelentőért kijelentőekért
translative kijelentővé kijelentőekké
terminative kijelentőig kijelentőekig
essive-formal kijelentőként kijelentőekként
essive-modal
inessive kijelentőben kijelentőekben
superessive kijelentőn kijelentőeken
adessive kijelentőnél kijelentőeknél
illative kijelentőbe kijelentőekbe
sublative kijelentőre kijelentőekre
allative kijelentőhöz kijelentőekhez
elative kijelentőből kijelentőekből
delative kijelentőről kijelentőekről
ablative kijelentőtől kijelentőektől
non-attributive
possessive - singular
kijelentőé kijelentőeké
non-attributive
possessive - plural
kijelentőéi kijelentőekéi

Derived termsEdit

Expressions

Further readingEdit