késleltet

HungarianEdit

EtymologyEdit

[1568] From the archaic késlel (to hold up) +‎ -tet (causative suffix)[1], from késik (to be late) +‎ -lel (verb-forming suffix).[2]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈkeːʃlɛltɛt]
  • Hyphenation: kés‧lel‧tet
  • Rhymes: -ɛt

VerbEdit

késleltet

  1. (transitive) to delay, to hold up (cause to be delayed)

ConjugationEdit

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ késlel in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (’A Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.
  2. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • késleltet in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.