késleltet

Hungarian

Etymology

[1568] From the archaic késlel (“to hold up”) +‎ -tet (causative suffix), from késik (“to be late”) +‎ -lel (verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈkeːʃlɛltɛt]
• Hyphenation: kés‧lel‧tet
• Rhymes: -ɛt

Verb

késleltet

1. (transitive) to delay, to hold up (cause to be delayed)

Conjugation

conjugation of késleltet

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	késleltetek	késleltetsz	késleltet	késleltetünk	késleltettek	késleltetnek
		Def.	késleltetem	késlelteted	késlelteti	késleltetjük	késleltetitek	késleltetik
		2nd-p. o.	késleltetlek	―
	Past	Indef.	késleltettem	késleltettél	késleltetett	késleltettünk	késleltettetek	késleltettek
		Def.	késleltettem	késleltetted	késleltette	késleltettük	késleltettétek	késleltették
		2nd-p. o.	késleltettelek	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	késleltetnék	késleltetnél	késleltetne	késleltetnénk	késleltetnétek	késleltetnének
		Def.	késleltetném	késleltetnéd	késleltetné	késleltetnénk	késleltetnétek	késleltetnék
		2nd-p. o.	késleltetnélek	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	késleltessek	késleltess or késleltessél	késleltessen	késleltessünk	késleltessetek	késleltessenek
		Def.	késleltessem	késleltesd or késleltessed	késleltesse	késleltessük	késleltessétek	késleltessék
		2nd-p. o.	késleltesselek	―
Infinitive	késleltetni		késleltetnem	késleltetned	késleltetnie	késleltetnünk	késleltetnetek	késleltetniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			késleltetés	késleltető	késleltetett	késleltetendő	késleltetve	késleltethet

Derived terms

• késleltetés

Further reading

• késleltet in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.