kétoldalú

Hungarian

Etymology

két (“two”) +‎ oldalú (“-sided”), from oldal (“side”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːtoldɒluː]
• Hyphenation: két‧ol‧da‧lú
• Rhymes: -luː

Adjective

kétoldalú (not comparable)

1. bilateral

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kétoldalú	kétoldalúak
accusative	kétoldalút	kétoldalúakat
dative	kétoldalúnak	kétoldalúaknak
instrumental	kétoldalúval	kétoldalúakkal
causal-final	kétoldalúért	kétoldalúakért
translative	kétoldalúvá	kétoldalúakká
terminative	kétoldalúig	kétoldalúakig
essive-formal	kétoldalúként	kétoldalúakként
essive-modal	—	—
inessive	kétoldalúban	kétoldalúakban
superessive	kétoldalún	kétoldalúakon
adessive	kétoldalúnál	kétoldalúaknál
illative	kétoldalúba	kétoldalúakba
sublative	kétoldalúra	kétoldalúakra
allative	kétoldalúhoz	kétoldalúakhoz
elative	kétoldalúból	kétoldalúakból
delative	kétoldalúról	kétoldalúakról
ablative	kétoldalútól	kétoldalúaktól
non-attributive possessive - singular	kétoldalúé	kétoldalúaké
non-attributive possessive - plural	kétoldalúéi	kétoldalúakéi

Further reading

• kétoldalú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN