kömény

Hungarian

Etymology

A wanderword introduced into Hungarian possibly via German but a West Slavic borrowing cannot be excluded. Compare German Kümmel, Greek κύμινο (kýmino), from Latin cuminum, from Ancient Greek κύμινον (kúminon).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkømeːɲ]
• Hyphenation: kö‧mény
• Rhymes: -eːɲ

Noun

kömény (plural kömények)

1. caraway (plant, Carum carvi)

   Synonyms: fűszerkömény, (folksy) keménymag

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kömény	kömények
accusative	köményt	köményeket
dative	köménynek	köményeknek
instrumental	köménnyel	köményekkel
causal-final	köményért	köményekért
translative	köménnyé	köményekké
terminative	köményig	köményekig
essive-formal	köményként	köményekként
essive-modal	—	—
inessive	köményben	köményekben
superessive	köményen	köményeken
adessive	köménynél	köményeknél
illative	köménybe	köményekbe
sublative	köményre	köményekre
allative	köményhez	köményekhez
elative	köményből	köményekből
delative	köményről	köményekről
ablative	köménytől	köményektől
non-attributive possessive - singular	köményé	köményeké
non-attributive possessive - plural	köményéi	köményekéi

Possessive forms of kömény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	köményem	köményeim
2nd person sing.	köményed	köményeid
3rd person sing.	köménye	köményei
1st person plural	köményünk	köményeink
2nd person plural	köményetek	köményeitek
3rd person plural	köményük	köményeik

Derived terms

Compound words

• édeskömény

 

Expressions

• római kömény

 

Further reading

• kömény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN