köze

See also: koze, kozē, közé, kóžě, kozę, and kože

Hungarian

Etymology

köz +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøzɛ]
• Hyphenation: kö‧ze

Noun

köze

1. third-person singular single-possession possessive of köz

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	köze	—
accusative	közét	—
dative	közének	—
instrumental	közével	—
causal-final	közéért	—
translative	közévé	—
terminative	közéig	—
essive-formal	közeként	—
essive-modal	közéül	—
inessive	közében	—
superessive	közén	—
adessive	közénél	—
illative	közébe	—
sublative	közére	—
allative	közéhez	—
elative	közéből	—
delative	közéről	—
ablative	közétől	—
non-attributive possessive - singular	közéé	—
non-attributive possessive - plural	közééi	—

Derived terms

• közi

Turkish

Noun

köze

1. dative singular of köz