különálló

Hungarian

Etymology

különáll +‎ -ó

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkylønaːlːoː]
• Hyphenation: kü‧lön‧ál‧ló
• Rhymes: -loː

Participle

különálló

1. present participle of különáll

Adjective

különálló (comparative különállóbb, superlative legkülönállóbb)

1. separate (apart from; not connected to)

Declension

Inflection of különálló
	singular	plural
nominative	különálló	különállók különállóak
accusative	különállót	különállókat különállóakat
dative	különállónak	különállóknak különállóaknak
instrumental	különállóval	különállókkal különállóakkal
causal-final	különállóért	különállókért különállóakért
translative	különállóvá	különállókká különállóakká
terminative	különállóig	különállókig különállóakig
essive-formal	különállóként	különállókként különállóakként
essive-modal	—	—
inessive	különállóban	különállókban különállóakban
superessive	különállón	különállókon különállóakon
adessive	különállónál	különállóknál különállóaknál
illative	különállóba	különállókba különállóakba
sublative	különállóra	különállókra különállóakra
allative	különállóhoz	különállókhoz különállóakhoz
elative	különállóból	különállókból különállóakból
delative	különállóról	különállókról különállóakról
ablative	különállótól	különállóktól különállóaktól
non-attributive possessive - singular	különállóé	különállóké különállóaké
non-attributive possessive - plural	különállóéi	különállókéi különállóakéi

Further reading

• különálló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN