Hungarian

edit

Etymology

edit

First attested in 1304. Borrowed from German Krämer.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈkɒlmaːr]
  • Hyphenation: kal‧már
  • Rhymes: -aːr

Noun

edit

kalmár

  1. (dated) merchant
    Synonym: kereskedő
  2. (derogatory, attributively) profiteer, wheeler-dealer
    Synonym: üzérkedő

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kalmár kalmárok
accusative kalmárt kalmárokat
dative kalmárnak kalmároknak
instrumental kalmárral kalmárokkal
causal-final kalmárért kalmárokért
translative kalmárrá kalmárokká
terminative kalmárig kalmárokig
essive-formal kalmárként kalmárokként
essive-modal
inessive kalmárban kalmárokban
superessive kalmáron kalmárokon
adessive kalmárnál kalmároknál
illative kalmárba kalmárokba
sublative kalmárra kalmárokra
allative kalmárhoz kalmárokhoz
elative kalmárból kalmárokból
delative kalmárról kalmárokról
ablative kalmártól kalmároktól
non-attributive
possessive - singular
kalmáré kalmároké
non-attributive
possessive - plural
kalmáréi kalmárokéi
Possessive forms of kalmár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kalmárom kalmárjaim
2nd person sing. kalmárod kalmárjaid
3rd person sing. kalmárja kalmárjai
1st person plural kalmárunk kalmárjaink
2nd person plural kalmárotok kalmárjaitok
3rd person plural kalmárjuk kalmárjaik

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ kalmár in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations

Further reading

edit
  • kalmár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN