kancellár

Hungarian

Etymology

From Late Latin cancellarius.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒnt͡sɛlːaːr]

• Audio

  (file)

• Rhymes: -aːr
• Hyphenation: kan‧cel‧lár

Noun

kancellár (plural kancellárok)

1. chancellor (title of various high-ranking politicians or academic officials, including heads of government in Germany and Austria)

   Konrad Adenauer a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja volt.

   Konrad Adenauer was the first Chancellor of the Federal Republic of Germany.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kancellár	kancellárok
accusative	kancellárt	kancellárokat
dative	kancellárnak	kancellároknak
instrumental	kancellárral	kancellárokkal
causal-final	kancellárért	kancellárokért
translative	kancellárrá	kancellárokká
terminative	kancellárig	kancellárokig
essive-formal	kancellárként	kancellárokként
essive-modal	—	—
inessive	kancellárban	kancellárokban
superessive	kancelláron	kancellárokon
adessive	kancellárnál	kancellároknál
illative	kancellárba	kancellárokba
sublative	kancellárra	kancellárokra
allative	kancellárhoz	kancellárokhoz
elative	kancellárból	kancellárokból
delative	kancellárról	kancellárokról
ablative	kancellártól	kancellároktól
non-attributive possessive - singular	kancelláré	kancellároké
non-attributive possessive - plural	kancelláréi	kancellárokéi

Possessive forms of kancellár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kancellárom	kancellárjaim
2nd person sing.	kancellárod	kancellárjaid
3rd person sing.	kancellárja	kancellárjai
1st person plural	kancellárunk	kancellárjaink
2nd person plural	kancellárotok	kancellárjaitok
3rd person plural	kancellárjuk	kancellárjaik

Derived terms

• kancellári
• kancellárság

 

Compound words

• alkancellár

 

Expressions

• kincstári kancellár

 

Further reading

• kancellár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN