kegyetlenség

Hungarian

kegyetlen (“cruel”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

kegyetlenség (plural kegyetlenségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kegyetlenség	kegyetlenségek
accusative	kegyetlenséget	kegyetlenségeket
dative	kegyetlenségnek	kegyetlenségeknek
instrumental	kegyetlenséggel	kegyetlenségekkel
causal-final	kegyetlenségért	kegyetlenségekért
translative	kegyetlenséggé	kegyetlenségekké
terminative	kegyetlenségig	kegyetlenségekig
essive-formal	kegyetlenségként	kegyetlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	kegyetlenségben	kegyetlenségekben
superessive	kegyetlenségen	kegyetlenségeken
adessive	kegyetlenségnél	kegyetlenségeknél
illative	kegyetlenségbe	kegyetlenségekbe
sublative	kegyetlenségre	kegyetlenségekre
allative	kegyetlenséghez	kegyetlenségekhez
elative	kegyetlenségből	kegyetlenségekből
delative	kegyetlenségről	kegyetlenségekről
ablative	kegyetlenségtől	kegyetlenségektől
non-attributive possessive - singular	kegyetlenségé	kegyetlenségeké
non-attributive possessive - plural	kegyetlenségéi	kegyetlenségekéi

Possessive forms of kegyetlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kegyetlenségem	kegyetlenségeim
2nd person sing.	kegyetlenséged	kegyetlenségeid
3rd person sing.	kegyetlensége	kegyetlenségei
1st person plural	kegyetlenségünk	kegyetlenségeink
2nd person plural	kegyetlenségetek	kegyetlenségeitek
3rd person plural	kegyetlenségük	kegyetlenségeik