kengyel
Hungarian edit
Pronunciation edit
Noun edit
kengyel (plural kengyelek)
- stirrup (a foot rest used by horse-riders)
- (anatomy) stapes (a small stirrup-shaped bone of the middle ear)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kengyel | kengyelek |
| accusative | kengyelt | kengyeleket |
| dative | kengyelnek | kengyeleknek |
| instrumental | kengyellel | kengyelekkel |
| causal-final | kengyelért | kengyelekért |
| translative | kengyellé | kengyelekké |
| terminative | kengyelig | kengyelekig |
| essive-formal | kengyelként | kengyelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kengyelben | kengyelekben |
| superessive | kengyelen | kengyeleken |
| adessive | kengyelnél | kengyeleknél |
| illative | kengyelbe | kengyelekbe |
| sublative | kengyelre | kengyelekre |
| allative | kengyelhez | kengyelekhez |
| elative | kengyelből | kengyelekből |
| delative | kengyelről | kengyelekről |
| ablative | kengyeltől | kengyelektől |
| non-attributive possessive - singular |
kengyelé | kengyeleké |
| non-attributive possessive - plural |
kengyeléi | kengyelekéi |
| Possessive forms of kengyel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kengyelem | kengyeleim |
| 2nd person sing. | kengyeled | kengyeleid |
| 3rd person sing. | kengyele | kengyelei |
| 1st person plural | kengyelünk | kengyeleink |
| 2nd person plural | kengyeletek | kengyeleitek |
| 3rd person plural | kengyelük | kengyeleik |
References edit
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading edit
- kengyel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN