Hungarian edit

Etymology edit

From an otherwise unattested stem of unknown origin + -etlen.[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈkijɛtlɛn]
  • Hyphenation: ki‧et‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective edit

kietlen (comparative kietlenebb, superlative legkietlenebb)

  1. bleak
    Antonym: kies

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kietlen kietlenek
accusative kietlent kietleneket
dative kietlennek kietleneknek
instrumental kietlennel kietlenekkel
causal-final kietlenért kietlenekért
translative kietlenné kietlenekké
terminative kietlenig kietlenekig
essive-formal kietlenként kietlenekként
essive-modal kietlenül
inessive kietlenben kietlenekben
superessive kietlenen kietleneken
adessive kietlennél kietleneknél
illative kietlenbe kietlenekbe
sublative kietlenre kietlenekre
allative kietlenhez kietlenekhez
elative kietlenből kietlenekből
delative kietlenről kietlenekről
ablative kietlentől kietlenektől
non-attributive
possessive - singular
kietlené kietleneké
non-attributive
possessive - plural
kietlenéi kietlenekéi

Derived terms edit

References edit

  1. ^ kietlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading edit

  • kietlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN