Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

ki- ‎(verbal prefix) +‎ járat[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkijaːrɒt]
  • Hyphenation: ki‧já‧rat

NounEdit

kijárat ‎(plural kijáratok)

  1. exit (way out)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kijárat kijáratok
accusative kijáratot kijáratokat
dative kijáratnak kijáratoknak
instrumental kijárattal kijáratokkal
causal-final kijáratért kijáratokért
translative kijárattá kijáratokká
terminative kijáratig kijáratokig
essive-formal kijáratként kijáratokként
essive-modal
inessive kijáratban kijáratokban
superessive kijáraton kijáratokon
adessive kijáratnál kijáratoknál
illative kijáratba kijáratokba
sublative kijáratra kijáratokra
allative kijárathoz kijáratokhoz
elative kijáratból kijáratokból
delative kijáratról kijáratokról
ablative kijárattól kijáratoktól
Possessive forms of kijárat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kijáratom kijárataim
2nd person sing. kijáratod kijárataid
3rd person sing. kijárata kijáratai
1st person plural kijáratunk kijárataink
2nd person plural kijáratotok kijárataitok
3rd person plural kijáratuk kijárataik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2
Read in another language