kizáró

Hungarian

Etymology

kizár (“to exclude”) +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkizaːroː]
• Hyphenation: ki‧zá‧ró
• Rhymes: -roː

Participle

kizáró

1. present participle of kizár

Adjective

kizáró (not comparable)

1. exclusive (literally, excluding items or members that do not meet certain conditions)

   Antonyms: bennfoglaló (“inclusive”), megengedő (“permissive, concessive”)

Declension

Inflection of kizáró
	singular	plural
nominative	kizáró	kizárók kizáróak
accusative	kizárót	kizárókat kizáróakat
dative	kizárónak	kizáróknak kizáróaknak
instrumental	kizáróval	kizárókkal kizáróakkal
causal-final	kizáróért	kizárókért kizáróakért
translative	kizáróvá	kizárókká kizáróakká
terminative	kizáróig	kizárókig kizáróakig
essive-formal	kizáróként	kizárókként kizáróakként
essive-modal	—	—
inessive	kizáróban	kizárókban kizáróakban
superessive	kizárón	kizárókon kizáróakon
adessive	kizárónál	kizáróknál kizáróaknál
illative	kizáróba	kizárókba kizáróakba
sublative	kizáróra	kizárókra kizáróakra
allative	kizáróhoz	kizárókhoz kizáróakhoz
elative	kizáróból	kizárókból kizáróakból
delative	kizáróról	kizárókról kizáróakról
ablative	kizárótól	kizáróktól kizáróaktól
non-attributive possessive - singular	kizáróé	kizáróké kizáróaké
non-attributive possessive - plural	kizáróéi	kizárókéi kizáróakéi

Derived terms

• kizárólag → kizárólagos → kizárólagosan

 

Expressions

• kizáró ok