koordináció

Hungarian

Borrowed from Latin coordinatio.^[1] With -áció ending.

koordináció (plural koordinációk)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	koordináció	koordinációk
accusative	koordinációt	koordinációkat
dative	koordinációnak	koordinációknak
instrumental	koordinációval	koordinációkkal
causal-final	koordinációért	koordinációkért
translative	koordinációvá	koordinációkká
terminative	koordinációig	koordinációkig
essive-formal	koordinációként	koordinációkként
essive-modal	—	—
inessive	koordinációban	koordinációkban
superessive	koordináción	koordinációkon
adessive	koordinációnál	koordinációknál
illative	koordinációba	koordinációkba
sublative	koordinációra	koordinációkra
allative	koordinációhoz	koordinációkhoz
elative	koordinációból	koordinációkból
delative	koordinációról	koordinációkról
ablative	koordinációtól	koordinációktól
non-attributive possessive - singular	koordinációé	koordinációké
non-attributive possessive - plural	koordinációéi	koordinációkéi

Possessive forms of koordináció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	koordinációm	koordinációim
2nd person sing.	koordinációd	koordinációid
3rd person sing.	koordinációja	koordinációi
1st person plural	koordinációnk	koordinációink
2nd person plural	koordinációtok	koordinációitok
3rd person plural	koordinációjuk	koordinációik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN