krajcár

See also: krajcar

Hungarian

Etymology

From German Kreuzer.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkrɒjt͡saːr]
• Hyphenation: kraj‧cár
• Rhymes: -aːr

Noun

krajcár (plural krajcárok)

1. (historical) kreuzer

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	krajcár	krajcárok
accusative	krajcárt	krajcárokat
dative	krajcárnak	krajcároknak
instrumental	krajcárral	krajcárokkal
causal-final	krajcárért	krajcárokért
translative	krajcárrá	krajcárokká
terminative	krajcárig	krajcárokig
essive-formal	krajcárként	krajcárokként
essive-modal	—	—
inessive	krajcárban	krajcárokban
superessive	krajcáron	krajcárokon
adessive	krajcárnál	krajcároknál
illative	krajcárba	krajcárokba
sublative	krajcárra	krajcárokra
allative	krajcárhoz	krajcárokhoz
elative	krajcárból	krajcárokból
delative	krajcárról	krajcárokról
ablative	krajcártól	krajcároktól
non-attributive possessive - singular	krajcáré	krajcároké
non-attributive possessive - plural	krajcáréi	krajcárokéi

Possessive forms of krajcár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	krajcárom	krajcárjaim
2nd person sing.	krajcárod	krajcárjaid
3rd person sing.	krajcárja	krajcárjai
1st person plural	krajcárunk	krajcárjaink
2nd person plural	krajcárotok	krajcárjaitok
3rd person plural	krajcárjuk	krajcárjaik

Further reading

• krajcár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN