kulcsár

See also: Kulcsár

Hungarian

Etymology

From a South Slavic language. Compare Serbo-Croatian ključar. Ultimately from Proto-Slavic *kľučь.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkult͡ʃaːr]
• Hyphenation: kul‧csár
• Rhymes: -aːr

Noun

kulcsár (plural kulcsárok)

1. (archaic) steward (a person in charge of buildings, grounds, etc.)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kulcsár	kulcsárok
accusative	kulcsárt	kulcsárokat
dative	kulcsárnak	kulcsároknak
instrumental	kulcsárral	kulcsárokkal
causal-final	kulcsárért	kulcsárokért
translative	kulcsárrá	kulcsárokká
terminative	kulcsárig	kulcsárokig
essive-formal	kulcsárként	kulcsárokként
essive-modal	—	—
inessive	kulcsárban	kulcsárokban
superessive	kulcsáron	kulcsárokon
adessive	kulcsárnál	kulcsároknál
illative	kulcsárba	kulcsárokba
sublative	kulcsárra	kulcsárokra
allative	kulcsárhoz	kulcsárokhoz
elative	kulcsárból	kulcsárokból
delative	kulcsárról	kulcsárokról
ablative	kulcsártól	kulcsároktól
non-attributive possessive - singular	kulcsáré	kulcsároké
non-attributive possessive - plural	kulcsáréi	kulcsárokéi

Possessive forms of kulcsár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kulcsárom	kulcsáraim, kulcsárjaim
2nd person sing.	kulcsárod	kulcsáraid, kulcsárjaid
3rd person sing.	kulcsára, kulcsárja	kulcsárai, kulcsárjai
1st person plural	kulcsárunk	kulcsáraink, kulcsárjaink
2nd person plural	kulcsárotok	kulcsáraitok, kulcsárjaitok
3rd person plural	kulcsáruk, kulcsárjuk	kulcsáraik, kulcsárjaik

Derived terms

• kulcsári
• kulcsárkodik
• kulcsárság

 

Compound words

• kulcsárné

 

Further reading

• kulcsár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN