HungarianEdit

EtymologyEdit

From (to shoot, here: shooting) +‎ fegyver (weapon), calque of German Schießgewehr. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈløːfɛɟvɛr]
  • Hyphenation: lő‧fegy‧ver

NounEdit

lőfegyver (plural lőfegyverek)

  1. firearm (personal weapon)
    Synonym: tűzfegyver

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lőfegyver lőfegyverek
accusative lőfegyvert lőfegyvereket
dative lőfegyvernek lőfegyvereknek
instrumental lőfegyverrel lőfegyverekkel
causal-final lőfegyverért lőfegyverekért
translative lőfegyverré lőfegyverekké
terminative lőfegyverig lőfegyverekig
essive-formal lőfegyverként lőfegyverekként
essive-modal
inessive lőfegyverben lőfegyverekben
superessive lőfegyveren lőfegyvereken
adessive lőfegyvernél lőfegyvereknél
illative lőfegyverbe lőfegyverekbe
sublative lőfegyverre lőfegyverekre
allative lőfegyverhez lőfegyverekhez
elative lőfegyverből lőfegyverekből
delative lőfegyverről lőfegyverekről
ablative lőfegyvertől lőfegyverektől
non-attributive
possessive - singular
lőfegyveré lőfegyvereké
non-attributive
possessive - plural
lőfegyveréi lőfegyverekéi
Possessive forms of lőfegyver
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lőfegyverem lőfegyvereim
2nd person sing. lőfegyvered lőfegyvereid
3rd person sing. lőfegyvere lőfegyverei
1st person plural lőfegyverünk lőfegyvereink
2nd person plural lőfegyveretek lőfegyvereitek
3rd person plural lőfegyverük lőfegyvereik

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • lőfegyver in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.