lakonikus

Hungarian

Borrowed from Latin Lacōnicus (“Spartan”), from Ancient Greek Λακωνικός (Lakōnikós, “Laconian”). Laconia was the region inhabited and ruled by the Spartans, who were known for their brevity in speech.^[1] With -ikus ending.

lakonikus (comparative lakonikusabb, superlative leglakonikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	lakonikus	lakonikusak
accusative	lakonikusat	lakonikusakat
dative	lakonikusnak	lakonikusaknak
instrumental	lakonikussal	lakonikusakkal
causal-final	lakonikusért	lakonikusakért
translative	lakonikussá	lakonikusakká
terminative	lakonikusig	lakonikusakig
essive-formal	lakonikusként	lakonikusakként
essive-modal	—	—
inessive	lakonikusban	lakonikusakban
superessive	lakonikuson	lakonikusakon
adessive	lakonikusnál	lakonikusaknál
illative	lakonikusba	lakonikusakba
sublative	lakonikusra	lakonikusakra
allative	lakonikushoz	lakonikusakhoz
elative	lakonikusból	lakonikusakból
delative	lakonikusról	lakonikusakról
ablative	lakonikustól	lakonikusaktól
non-attributive possessive - singular	lakonikusé	lakonikusaké
non-attributive possessive - plural	lakonikuséi	lakonikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN