szófukar

Hungarian

szó (“word”) +‎ fukar (“stingy”)

szófukar (comparative szófukarabb, superlative legszófukarabb)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szófukar	szófukarok
accusative	szófukart	szófukarokat
dative	szófukarnak	szófukaroknak
instrumental	szófukarral	szófukarokkal
causal-final	szófukarért	szófukarokért
translative	szófukarrá	szófukarokká
terminative	szófukarig	szófukarokig
essive-formal	szófukarként	szófukarokként
essive-modal	—	—
inessive	szófukarban	szófukarokban
superessive	szófukaron	szófukarokon
adessive	szófukarnál	szófukaroknál
illative	szófukarba	szófukarokba
sublative	szófukarra	szófukarokra
allative	szófukarhoz	szófukarokhoz
elative	szófukarból	szófukarokból
delative	szófukarról	szófukarokról
ablative	szófukartól	szófukaroktól
non-attributive possessive - singular	szófukaré	szófukaroké
non-attributive possessive - plural	szófukaréi	szófukarokéi

or

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szófukar	szófukarak
accusative	szófukart	szófukarakat
dative	szófukarnak	szófukaraknak
instrumental	szófukarral	szófukarakkal
causal-final	szófukarért	szófukarakért
translative	szófukarrá	szófukarakká
terminative	szófukarig	szófukarakig
essive-formal	szófukarként	szófukarakként
essive-modal	—	—
inessive	szófukarban	szófukarakban
superessive	szófukaron	szófukarakon
adessive	szófukarnál	szófukaraknál
illative	szófukarba	szófukarakba
sublative	szófukarra	szófukarakra
allative	szófukarhoz	szófukarakhoz
elative	szófukarból	szófukarakból
delative	szófukarról	szófukarakról
ablative	szófukartól	szófukaraktól
non-attributive possessive - singular	szófukaré	szófukaraké
non-attributive possessive - plural	szófukaréi	szófukarakéi