HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from Latin lurco (greedy, voracious), from lurcō (I eat greedily).[1][2]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈlurkoː]
  • Hyphenation: lur‧kó
  • Rhymes: -koː

NounEdit

lurkó (plural lurkók)

  1. (colloquial, endearing) urchin (mischievous child)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative lurkó lurkók
accusative lurkót lurkókat
dative lurkónak lurkóknak
instrumental lurkóval lurkókkal
causal-final lurkóért lurkókért
translative lurkóvá lurkókká
terminative lurkóig lurkókig
essive-formal lurkóként lurkókként
essive-modal
inessive lurkóban lurkókban
superessive lurkón lurkókon
adessive lurkónál lurkóknál
illative lurkóba lurkókba
sublative lurkóra lurkókra
allative lurkóhoz lurkókhoz
elative lurkóból lurkókból
delative lurkóról lurkókról
ablative lurkótól lurkóktól
non-attributive
possessive - singular
lurkóé lurkóké
non-attributive
possessive - plural
lurkóéi lurkókéi
Possessive forms of lurkó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lurkóm lurkóim
2nd person sing. lurkód lurkóid
3rd person sing. lurkója lurkói
1st person plural lurkónk lurkóink
2nd person plural lurkótok lurkóitok
3rd person plural lurkójuk lurkóik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. ^ lurkó in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further readingEdit

  • lurkó in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.