művész

Hungarian edit

Etymology edit

From the műv- stem of the noun mű (“work of art”) +‎ -ész. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

Pronunciation edit

IPA^(key): [ˈmyːveːs]
Hyphenation: mű‧vész
Rhymes: -eːs

Noun edit

művész (plural művészek)

artist

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	művész	művészek
accusative	művészt	művészeket
dative	művésznek	művészeknek
instrumental	művésszel	művészekkel
causal-final	művészért	művészekért
translative	művésszé	művészekké
terminative	művészig	művészekig
essive-formal	művészként	művészekként
essive-modal	—	—
inessive	művészben	művészekben
superessive	művészen	művészeken
adessive	művésznél	művészeknél
illative	művészbe	művészekbe
sublative	művészre	művészekre
allative	művészhez	művészekhez
elative	művészből	művészekből
delative	művészről	művészekről
ablative	művésztől	művészektől
non-attributive possessive - singular	művészé	művészeké
non-attributive possessive - plural	művészéi	művészekéi

Possessive forms of művész
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	művészem	művészeim
2nd person sing.	művészed	művészeid
3rd person sing.	művésze	művészei
1st person plural	művészünk	művészeink
2nd person plural	művészetek	művészeitek
3rd person plural	művészük	művészeik

Derived terms edit

Compound words with this term at the beginning

Compound words with this term at the end

References edit

^ művész in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)