Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the műv- stem of the noun +‎ -ész. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmyːveːs]
  • Hyphenation: mű‧vész

NounEdit

művész (plural művészek)

  1. artist

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative művész művészek
accusative művészt művészeket
dative művésznek művészeknek
instrumental művésszel művészekkel
causal-final művészért művészekért
translative művésszé művészekké
terminative művészig művészekig
essive-formal művészként művészekként
essive-modal
inessive művészben művészekben
superessive művészen művészeken
adessive művésznél művészeknél
illative művészbe művészekbe
sublative művészre művészekre
allative művészhez művészekhez
elative művészből művészekből
delative művészről művészekről
ablative művésztől művészektől
Possessive forms of művész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. művészem művészeim
2nd person sing. művészed művészeid
3rd person sing. művésze művészei
1st person plural művészünk művészeink
2nd person plural művészetek művészeitek
3rd person plural művészük művészeik

Derived termsEdit

(Compound words):

See alsoEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN