mecset

Hungarian

Etymology

From Ottoman Turkish مسجد (mescid), from Arabic مَسْجِد (masjid, “mosque”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛt͡ʃɛt]
• Hyphenation: me‧cset
• Rhymes: -ɛt

Noun

mecset (plural mecsetek)

1. mosque

   Hyponym: dzsámi

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	mecset	mecsetek
accusative	mecsetet	mecseteket
dative	mecsetnek	mecseteknek
instrumental	mecsettel	mecsetekkel
causal-final	mecsetért	mecsetekért
translative	mecsetté	mecsetekké
terminative	mecsetig	mecsetekig
essive-formal	mecsetként	mecsetekként
essive-modal	—	—
inessive	mecsetben	mecsetekben
superessive	mecseten	mecseteken
adessive	mecsetnél	mecseteknél
illative	mecsetbe	mecsetekbe
sublative	mecsetre	mecsetekre
allative	mecsethez	mecsetekhez
elative	mecsetből	mecsetekből
delative	mecsetről	mecsetekről
ablative	mecsettől	mecsetektől
non-attributive possessive - singular	mecseté	mecseteké
non-attributive possessive - plural	mecsetéi	mecsetekéi

Possessive forms of mecset
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mecsetem	mecseteim
2nd person sing.	mecseted	mecseteid
3rd person sing.	mecsete	mecsetei
1st person plural	mecsetünk	mecseteink
2nd person plural	mecsetetek	mecseteitek
3rd person plural	mecsetük	mecseteik

Further reading

• mecset in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN