Hungarian

edit

Etymology

edit

medence (pelvis) +‎ csont (bone)

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈmɛdɛnt͡sɛt͡ʃont]
  • Hyphenation: me‧den‧ce‧csont

Noun

edit

medencecsont (plural medencecsontok)

  1. (anatomy) hip bone (one of two roughly symmetrical skeleton parts, each composed of the fused iliac, ischial and pubic bones, that together form the sides of the pelvis)

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative medencecsont medencecsontok
accusative medencecsontot medencecsontokat
dative medencecsontnak medencecsontoknak
instrumental medencecsonttal medencecsontokkal
causal-final medencecsontért medencecsontokért
translative medencecsonttá medencecsontokká
terminative medencecsontig medencecsontokig
essive-formal medencecsontként medencecsontokként
essive-modal
inessive medencecsontban medencecsontokban
superessive medencecsonton medencecsontokon
adessive medencecsontnál medencecsontoknál
illative medencecsontba medencecsontokba
sublative medencecsontra medencecsontokra
allative medencecsonthoz medencecsontokhoz
elative medencecsontból medencecsontokból
delative medencecsontról medencecsontokról
ablative medencecsonttól medencecsontoktól
non-attributive
possessive - singular
medencecsonté medencecsontoké
non-attributive
possessive - plural
medencecsontéi medencecsontokéi
Possessive forms of medencecsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. medencecsontom medencecsontjaim
2nd person sing. medencecsontod medencecsontjaid
3rd person sing. medencecsontja medencecsontjai
1st person plural medencecsontunk medencecsontjaink
2nd person plural medencecsontotok medencecsontjaitok
3rd person plural medencecsontjuk medencecsontjaik

Further reading

edit