See also: morfema

Hungarian edit

Etymology edit

From French morphème, from Ancient Greek μορφή (morphḗ, shape, form).[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈmorfeːmɒ]
  • Hyphenation: mor‧fé‧ma
  • Rhymes: -mɒ

Noun edit

morféma (plural morfémák)

  1. (linguistics) morpheme (smallest linguistic unit)

Declension edit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative morféma morfémák
accusative morfémát morfémákat
dative morfémának morfémáknak
instrumental morfémával morfémákkal
causal-final morfémáért morfémákért
translative morfémává morfémákká
terminative morfémáig morfémákig
essive-formal morfémaként morfémákként
essive-modal
inessive morfémában morfémákban
superessive morfémán morfémákon
adessive morfémánál morfémáknál
illative morfémába morfémákba
sublative morfémára morfémákra
allative morfémához morfémákhoz
elative morfémából morfémákból
delative morfémáról morfémákról
ablative morfémától morfémáktól
non-attributive
possessive - singular
morfémáé morfémáké
non-attributive
possessive - plural
morfémáéi morfémákéi
Possessive forms of morféma
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. morfémám morfémáim
2nd person sing. morfémád morfémáid
3rd person sing. morfémája morfémái
1st person plural morfémánk morfémáink
2nd person plural morfémátok morfémáitok
3rd person plural morfémájuk morfémáik

Derived terms edit

References edit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN