nagylelkű

Hungarian

Etymology

nagy (“large, great”) +‎ lelkű (“of soul”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒɟlɛlkyː]
• Hyphenation: nagy‧lel‧kű
• Rhymes: -kyː

Adjective

nagylelkű (comparative nagylelkűbb, superlative legnagylelkűbb)

1. generous, bighearted (willing to give and share unsparingly)

   Synonyms: bőkezű, adakozó, jószívű, nagyvonalú, gáláns

   Antonyms: szűkmarkú, kicsinyes, fukar

2. generous, noble-minded (noble in behaviour or actions)

   Synonyms: elnéző, nemes gondolkodású, megértő, megbocsátó

   Antonyms: kíméletlen, irgalmatlan, könyörtelen

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	nagylelkű	nagylelkűek
accusative	nagylelkűt	nagylelkűeket
dative	nagylelkűnek	nagylelkűeknek
instrumental	nagylelkűvel	nagylelkűekkel
causal-final	nagylelkűért	nagylelkűekért
translative	nagylelkűvé	nagylelkűekké
terminative	nagylelkűig	nagylelkűekig
essive-formal	nagylelkűként	nagylelkűekként
essive-modal	—	—
inessive	nagylelkűben	nagylelkűekben
superessive	nagylelkűn	nagylelkűeken
adessive	nagylelkűnél	nagylelkűeknél
illative	nagylelkűbe	nagylelkűekbe
sublative	nagylelkűre	nagylelkűekre
allative	nagylelkűhöz	nagylelkűekhez
elative	nagylelkűből	nagylelkűekből
delative	nagylelkűről	nagylelkűekről
ablative	nagylelkűtől	nagylelkűektől
non-attributive possessive - singular	nagylelkűé	nagylelkűeké
non-attributive possessive - plural	nagylelkűéi	nagylelkűekéi

Derived terms

• nagylelkűen
• nagylelkűség

 

Further reading

• nagylelkű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN