HungarianEdit

EtymologyEdit

nyelv (language) +‎ tudomány (study, science)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈɲɛlftudomaːɲ]
  • Hyphenation: nyelv‧tu‧do‧mány

NounEdit

nyelvtudomány (plural nyelvtudományok)

  1. linguistics (the scientific study of language)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nyelvtudomány nyelvtudományok
accusative nyelvtudományt nyelvtudományokat
dative nyelvtudománynak nyelvtudományoknak
instrumental nyelvtudománnyal nyelvtudományokkal
causal-final nyelvtudományért nyelvtudományokért
translative nyelvtudománnyá nyelvtudományokká
terminative nyelvtudományig nyelvtudományokig
essive-formal nyelvtudományként nyelvtudományokként
essive-modal
inessive nyelvtudományban nyelvtudományokban
superessive nyelvtudományon nyelvtudományokon
adessive nyelvtudománynál nyelvtudományoknál
illative nyelvtudományba nyelvtudományokba
sublative nyelvtudományra nyelvtudományokra
allative nyelvtudományhoz nyelvtudományokhoz
elative nyelvtudományból nyelvtudományokból
delative nyelvtudományról nyelvtudományokról
ablative nyelvtudománytól nyelvtudományoktól
non-attributive
possessive - singular
nyelvtudományé nyelvtudományoké
non-attributive
possessive - plural
nyelvtudományéi nyelvtudományokéi
Possessive forms of nyelvtudomány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvtudományom nyelvtudományaim
2nd person sing. nyelvtudományod nyelvtudományaid
3rd person sing. nyelvtudománya nyelvtudományai
1st person plural nyelvtudományunk nyelvtudományaink
2nd person plural nyelvtudományotok nyelvtudományaitok
3rd person plural nyelvtudományuk nyelvtudományaik