Hungarian

edit

Etymology

edit

From the obsolete nyomorul (to perish, to get ruined) +‎ -t (past-participle suffix).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈɲomorult]
  • Hyphenation: nyo‧mo‧rult
  • Rhymes: -ult

Adjective

edit

nyomorult (comparative nyomorultabb, superlative legnyomorultabb)

  1. miserable, wretched
  2. knavish, villainous

Declension

edit
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyomorult nyomorultak
accusative nyomorultat nyomorultakat
dative nyomorultnak nyomorultaknak
instrumental nyomorulttal nyomorultakkal
causal-final nyomorultért nyomorultakért
translative nyomorulttá nyomorultakká
terminative nyomorultig nyomorultakig
essive-formal nyomorultként nyomorultakként
essive-modal nyomorultul
inessive nyomorultban nyomorultakban
superessive nyomorulton nyomorultakon
adessive nyomorultnál nyomorultaknál
illative nyomorultba nyomorultakba
sublative nyomorultra nyomorultakra
allative nyomorulthoz nyomorultakhoz
elative nyomorultból nyomorultakból
delative nyomorultról nyomorultakról
ablative nyomorulttól nyomorultaktól
non-attributive
possessive - singular
nyomorulté nyomorultaké
non-attributive
possessive - plural
nyomorultéi nyomorultakéi

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

edit