nyomorult
Hungarian
editEtymology
editFrom the obsolete nyomorul (“to perish, to get ruined”) + -t (past-participle suffix).[1]
Pronunciation
editAdjective
editnyomorult (comparative nyomorultabb, superlative legnyomorultabb)
Declension
editInflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | nyomorult | nyomorultak |
accusative | nyomorultat | nyomorultakat |
dative | nyomorultnak | nyomorultaknak |
instrumental | nyomorulttal | nyomorultakkal |
causal-final | nyomorultért | nyomorultakért |
translative | nyomorulttá | nyomorultakká |
terminative | nyomorultig | nyomorultakig |
essive-formal | nyomorultként | nyomorultakként |
essive-modal | nyomorultul | — |
inessive | nyomorultban | nyomorultakban |
superessive | nyomorulton | nyomorultakon |
adessive | nyomorultnál | nyomorultaknál |
illative | nyomorultba | nyomorultakba |
sublative | nyomorultra | nyomorultakra |
allative | nyomorulthoz | nyomorultakhoz |
elative | nyomorultból | nyomorultakból |
delative | nyomorultról | nyomorultakról |
ablative | nyomorulttól | nyomorultaktól |
non-attributive possessive - singular |
nyomorulté | nyomorultaké |
non-attributive possessive - plural |
nyomorultéi | nyomorultakéi |
Derived terms
editReferences
edit- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
edit- nyomorult in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN