Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the same Proto-Finno-Ugric *ńuŋɜ- ‎(to rest, relax) as nyugszik[1] +‎ -alom. [2]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈɲuɡɒlom]
  • Hyphenation: nyu‧ga‧lom

NounEdit

nyugalom ‎(plural nyugalmak)

  1. tranquillity, serenity, calmness, peacefulness

DeclensionEdit

Inflection (plural in -ak, back harmony)
singular plural
nominative nyugalom nyugalmak
accusative nyugalmat nyugalmakat
dative nyugalomnak nyugalmaknak
instrumental nyugalommal nyugalmakkal
causal-final nyugalomért nyugalmakért
translative nyugalommá nyugalmakká
terminative nyugalomig nyugalmakig
essive-formal nyugalomként nyugalmakként
essive-modal
inessive nyugalomban nyugalmakban
superessive nyugalmon nyugalmakon
adessive nyugalomnál nyugalmaknál
illative nyugalomba nyugalmakba
sublative nyugalomra nyugalmakra
allative nyugalomhoz nyugalmakhoz
elative nyugalomból nyugalmakból
delative nyugalomról nyugalmakról
ablative nyugalomtól nyugalmaktól
Possessive forms of nyugalom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyugalmam nyugalmaim
2nd person sing. nyugalmad nyugalmaid
3rd person sing. nyugalma nyugalmai
1st person plural nyugalmunk nyugalmaink
2nd person plural nyugalmatok nyugalmaitok
3rd person plural nyugalmuk nyugalmaik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Entry #648 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
Read in another language