okmány

Hungarian

Etymology

ok +‎ -mány, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈokmaːɲ]
• Hyphenation: ok‧mány
• Rhymes: -aːɲ

Noun

okmány (plural okmányok)

1. document (original or official paper)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	okmány	okmányok
accusative	okmányt	okmányokat
dative	okmánynak	okmányoknak
instrumental	okmánnyal	okmányokkal
causal-final	okmányért	okmányokért
translative	okmánnyá	okmányokká
terminative	okmányig	okmányokig
essive-formal	okmányként	okmányokként
essive-modal	—	—
inessive	okmányban	okmányokban
superessive	okmányon	okmányokon
adessive	okmánynál	okmányoknál
illative	okmányba	okmányokba
sublative	okmányra	okmányokra
allative	okmányhoz	okmányokhoz
elative	okmányból	okmányokból
delative	okmányról	okmányokról
ablative	okmánytól	okmányoktól
non-attributive possessive - singular	okmányé	okmányoké
non-attributive possessive - plural	okmányéi	okmányokéi

Possessive forms of okmány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	okmányom	okmányaim
2nd person sing.	okmányod	okmányaid
3rd person sing.	okmánya	okmányai
1st person plural	okmányunk	okmányaink
2nd person plural	okmányotok	okmányaitok
3rd person plural	okmányuk	okmányaik

Further reading

• okmány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN