oromzat

Hungarian

oromzat

Etymology

orom (“top (of house); peak, summit”) +‎ -zat (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈoromzɒt]
• Hyphenation: orom‧zat
• Rhymes: -ɒt

Noun

oromzat (plural oromzatok)

1. (architecture) gable (the triangular area of external wall adjacent to two meeting sloped roofs)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	oromzat	oromzatok
accusative	oromzatot	oromzatokat
dative	oromzatnak	oromzatoknak
instrumental	oromzattal	oromzatokkal
causal-final	oromzatért	oromzatokért
translative	oromzattá	oromzatokká
terminative	oromzatig	oromzatokig
essive-formal	oromzatként	oromzatokként
essive-modal	—	—
inessive	oromzatban	oromzatokban
superessive	oromzaton	oromzatokon
adessive	oromzatnál	oromzatoknál
illative	oromzatba	oromzatokba
sublative	oromzatra	oromzatokra
allative	oromzathoz	oromzatokhoz
elative	oromzatból	oromzatokból
delative	oromzatról	oromzatokról
ablative	oromzattól	oromzatoktól
non-attributive possessive - singular	oromzaté	oromzatoké
non-attributive possessive - plural	oromzatéi	oromzatokéi

Possessive forms of oromzat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	oromzatom	oromzataim
2nd person sing.	oromzatod	oromzataid
3rd person sing.	oromzata	oromzatai
1st person plural	oromzatunk	oromzataink
2nd person plural	oromzatotok	oromzataitok
3rd person plural	oromzatuk	oromzataik

Derived terms

• oromzatos
• oromzatú

 

Further reading

• oromzat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN